BES*A törpe isten a régi egyiptomiak idején csupa jó dolgok "felelőse" volt: szexualitás, anyaság, születés, gyerekek, és persze a humor...*A hatvanas-nyolcvanas években ő volt az évente megrendezett montreáli karikatúra világkiállítások jelképe. |
Minden másképpen van*Minden másképpen van! Hisz görbe tükör az emberi értelem, melyben az igazság tükröződik, és hol a geometria, mely megmutatja mennyivel torzít ez a tükör, hogy a valóságot legalább elképzelhessük, ha már látni nem láthatjuk! De hát, milyen tökéletes munkát várunk egy ilyen tökéletlen szerszámtól?*(Karinthy Frigyes) |
Vicces, vagy szellemes?
Részlet Halász Géza karikatúrakiállításának megnyitó beszédéből, (2018. Dunakeszi), ahol Halász Géza méltatása mellett szakmai kérdésekbe is bonyolódtam, és próbáltam rámutatni a karikatúra és a rajzolt vicc közti különbségre:
"...Sok karikatúrakiállítást láttam már, mindig kíváncsian nézegettem a kedves látogatókat, hogy mit szólnak a kiállított képekhez. Hadd tegyek fel most egy kitalálós kérdést: önök szerint a karikatúrákat nézegetve mit kérdeznek legtöbbször a látogatók?
Kitalálják?
Nem mondom, hogy hangosan szokták kérdezgetni, legtöbben inkább csak magukban teszik fel azt a kérdést.
Elárulom. Egy-egy karikatúra előtt állva a leggyakoribb kérdés ez: Most mi ebben a vicc?
– És ha már így hangosan, bátran kimondtuk, akkor szerencse, hogy éppen jelen van jónéhány karikaturista szakmunkás is, és gyorsan és szakszerűen tudunk válaszolni a kérdésre: mi ebben a vicc?
Hát semmi.
A karikatúra ugyanis nem vicc. A karikaturisták persze rajzolnak vicceket is. De a karikatúra az valami más. Nehéz lenne röviden meghatározni, hogy micsoda, mert nehezen körvonalazható, bajosan skatulyázható műfaj. A karikatúra afféle képes szellemi játék. A valóság képi elemeit használó, azokat furcsán, meghökkentően összevegyítő, összekeverő, átalakító, új összefüggésbe helyező grafikai játék, ami olyan új képi ötleteket hoz létre, ami – ha jól sikerül –, szellemi szikrát lobbant fel az olvasóban, valami szokatlan utakon futó, játékos, szabad asszociációt kavar fel benne, új, meghökkentő felismeréseket, ráismeréseket gerjeszt.
A vicc másként működik. A vicc, (a geg, az élc), zárt, kerek, önálló műalkotás, ami egy belső poén pukkanása felé vezet, és ott lezárul. Passzív befogadót igényel. Aki érti, nevet, aki nem, az továbblapoz. A karikatúra viszont nyitott szellemi játék, ami mint egy képrejtvény, az olvasó fantáziájában kel valódi életre, ott fakaszt új képzettársításokat, így az olvasóval együttműködve teljesedik ki és kel életre. A karikatúrának aktív olvasóra van szüksége: az értelmezés, a továbbgondolás közös együttműködést igényel.
Szóval a karikatúrákban ne keressünk viccet, mert nem az a lényegük. Persze lehet szórakoztató, humoros, ironikus, de nagyon sokszor lehet keserű, szomorú, fájdalmas. Akár az egész világ itt körülöttünk..."
"...Sok karikatúrakiállítást láttam már, mindig kíváncsian nézegettem a kedves látogatókat, hogy mit szólnak a kiállított képekhez. Hadd tegyek fel most egy kitalálós kérdést: önök szerint a karikatúrákat nézegetve mit kérdeznek legtöbbször a látogatók?
Kitalálják?
Nem mondom, hogy hangosan szokták kérdezgetni, legtöbben inkább csak magukban teszik fel azt a kérdést.
Elárulom. Egy-egy karikatúra előtt állva a leggyakoribb kérdés ez: Most mi ebben a vicc?
– És ha már így hangosan, bátran kimondtuk, akkor szerencse, hogy éppen jelen van jónéhány karikaturista szakmunkás is, és gyorsan és szakszerűen tudunk válaszolni a kérdésre: mi ebben a vicc?
Hát semmi.
A karikatúra ugyanis nem vicc. A karikaturisták persze rajzolnak vicceket is. De a karikatúra az valami más. Nehéz lenne röviden meghatározni, hogy micsoda, mert nehezen körvonalazható, bajosan skatulyázható műfaj. A karikatúra afféle képes szellemi játék. A valóság képi elemeit használó, azokat furcsán, meghökkentően összevegyítő, összekeverő, átalakító, új összefüggésbe helyező grafikai játék, ami olyan új képi ötleteket hoz létre, ami – ha jól sikerül –, szellemi szikrát lobbant fel az olvasóban, valami szokatlan utakon futó, játékos, szabad asszociációt kavar fel benne, új, meghökkentő felismeréseket, ráismeréseket gerjeszt.
A vicc másként működik. A vicc, (a geg, az élc), zárt, kerek, önálló műalkotás, ami egy belső poén pukkanása felé vezet, és ott lezárul. Passzív befogadót igényel. Aki érti, nevet, aki nem, az továbblapoz. A karikatúra viszont nyitott szellemi játék, ami mint egy képrejtvény, az olvasó fantáziájában kel valódi életre, ott fakaszt új képzettársításokat, így az olvasóval együttműködve teljesedik ki és kel életre. A karikatúrának aktív olvasóra van szüksége: az értelmezés, a továbbgondolás közös együttműködést igényel.
Szóval a karikatúrákban ne keressünk viccet, mert nem az a lényegük. Persze lehet szórakoztató, humoros, ironikus, de nagyon sokszor lehet keserű, szomorú, fájdalmas. Akár az egész világ itt körülöttünk..."
